Az Országos Széchényi Könyvtár
                            Magyar Elektronikus Könyvtár Osztálya,
             az Elektronikus Periodika Archívum és Adatbázis (EPA)       
          felismerve a Kaláka jelentőségét a magyar irodalom szolgálatában,                                  felvette kiadványunkat az adatmegőrző rendszerébe.
Megnyugvásul szolgál, hogy az elmúlt tíz esztendő fáradozása nem vész el
  és az EPA archívumában a jövő olvasói számára is hozzáférhető marad.



Szépirodalmi Folyóirat
"Szépszó és Értelem"
2015. július 20.
XIV. évfolyam 7. szám.
Kiadó-Szerkesztő: Kaskötő István
Tartalom
KÖNYVAJÁNLÓ
A MEK-ről letőlthető művek

Ajánlott Honlapok
Munkatársaink Honlapjai
1. oldal
próza, versek
2. oldal
próza, versek
3. oldal
mikroszkóp
4. oldal
műhely
Interpelláció a világ kormányaihoz

A Földgolyót,
ezt az élet és halál indáival
keményen körbefont,
recsegő-ropogó nagy aranydiót,
jaj, nem vághatjuk karddal kétfelé
mint réges-régen azt a kis kemény
faháncs-csomót
Gordiusz ördögi ökrös szekerén
a macedón király,
az erdő és a “kard-él” ma már
nem segít,
nékünk ha élni s győzni akarunk,
korunk hatalmas, halálos ölelésű
gordiusz-csomóját,
békésen, bölcsen, józan értelemmel
ki kell bogoznunk,
meg kell oldanunk…
Csepeli Szabó Béla
A GORDIUSZI CSOMÓ
1.
- Nézd, öregember,

álmaid szivárvány-keretében,
mint savas esőkben a festék,
szétfolytak és összemosódnak az eszmék,
s te lázasan, kérdő szemekkel
mégis a látóhatárt kutatod?
Mondd, e riasztó világkép láttán,
melyet eltorzult emberi elmék ecsetje kent szét
világunk összegyűrt vásznán, ¬
miben hihetsz még?
Lám, szép ifjúi hited vetését
sárba verte a jég,
s völgybe hajló utad homályán
már meg-megroggyan a térded,
s te a gomolygó messzeségben
még mindig a súlyos egekkel
küszködő, sápadt Napot nézed?

2.
- Tudom fiam, már nincs rá semmi esélyem,
hogy az Ígéret Földjét elérjem,
mégis úgy érzem, hogy így, vénen
sem adhatom fel ifjúi hitemet
az embert érlelő Idő erejében,
s a Földet megújító szerelemben,
abban, hogy az Évek Kalászaiból lassan
mégis csak kipereg egy szabad,
nálunknál bölcsebb nemzedék,
s porladó csontjaink felett,
a békés, "Asszonyarcú Ég" alatt
megteremti azt az Örökszép Nyarat,
mely a küzdelmes emberi létnek
végre fényt és értelmet ad...

Csepel, 1989. szeptember 20.

MIBEN HIHETSZ MÉG, EMBER?
1924-2013
Itt gyávaság a töprengő merészség,
úgy vagy kemény, ha fejjel mégy a falnak,
csak úgy kék itt, ha legkékebb a kék ég,
itt nyár legyél, hogy megfelelj tavasznak.
Itt villám légy, a lángok lángja légy itt,
hogy ellobbanva szikrának minősülj,
gyülekezetre méretezd igéid,
ha templomodba pár bolond becsődül.
Ha itt él Krisztus – egy keresztre-szegzés
e megváltandó népnek szinte semmi:
ki néki szánta életét, legyen kész
naponta érte kínhalálba menni.
Ezért költőnek lenni itt nagyobb szó,
mint más helyen, hol nyár a nyár – hiába:
marék dohányért sír e nép, s pazarlón
félig se szítt pipáit sutba vágja.
De itt költőnek lenni akkor is szép,
ha együtt jár a hétszer-elvetéssel…
Felhő mögül előbukkanva ismét
a csillagon még tündöklőbb a fényjel.
                                              (1965)

Baranyi Ferenc
KÖLTŐNEK LENNI ITT…
– Sötét a tenger, merre, merre…
Magamban úszom. Sok veszély
kerget dagályban, zöldes árban.
Esztelen, kába szenvedély…

Egy őrült cápa, teknős, vagy rája… 
az éhes száj ma húsra vár.
Az apró hal, bár meg se kottyan,
mégis bekapja s vége már …

– Tömegben, rajban hátha… hátha…
nem vesznek észre nagy halak.
Nem én leszek, kit ezer kis halból
egy szörnyű bálna, hamm, bekap…

De, hol vagyunk most? Feszül a borda,
Reszket a szíved, jaj, megáll?
Többivel együtt tart a háló!
Itt sem lesz más csak hal halál.
Kamarás Klára
Halak
Hol nászmenet,
Hol gyászmenet,
E várost vajh ki fejti meg?
Túlontúl sok a töredék,
Jónak lenni még nem elég.
Túlontúl sok a házfalakon
Golyó ütötte fájó nyom.
Titokzatos jelszavak,
Munkások, hontalanok, urak.
Akkora konfrontáció
Uralkodik, hogy bármi jó,
Ami fájdalom nélküli,
S ki szabad bátran mondani.
Merengeni egy törött padon,
Busz után loholok, lekéstem, jól tudom.
Álomittas nappalok,
Inszomniába fulladt éjszakák,
Kérdés és válasz járja táncát,
Ember vagy gép? Ki is vagyok?

“Haza se gyere, ha felsülsz,-“
Mondta apám: pótvizsgára mentem.
“Na és akkor mi van? Legfeljebb Hobóvá leszek”
Gondoltam magamban s oldalra kiköptem.

Szerelem izzik, noha késztermék a válás,
Karcolás-vérzés-suttogás-sikítás.
Milliók temetnek filléreket,
A villák panellakásokat,
Itt emberi kéztől tartani kell,
Lassan lakaton lesz lakat.

Neonfény hírdeti: ingyenes a WIFI,
Sör, bor, kávé, rövid,
A bagófüst tartósít,
Na és mellé egy óriási
Hot-dog vagy hamburger,
Sült hal vagy sült krumpli.

Aszfaltbűzben a magányt,
Tüdőre szívni, vedelni bánatot,
Valami ismeretlen szomorúság,
Ami köröttünk folyton forog.
Igen, azt is! Jó mélyen, tüdőre!
E város, szeretett-gyűlölt városom,
Pislákoló villanykörte,
Újra meg újra
Kicserélem- Becsavarom.
Pethő N. Gábor
Budapest
Csendes az éj; ki gondol arra még,
hogy megalázták.
Sejtitek-e, mi az alázat, ép
emberpalánták?

A hódító ha már nem is süti
el fegyverét,
ostromtól tart mégis, mert kishitű
s retteg a nép.

A zsoldos, ha vezeklő ruhát kap ma
(megáll az ész!) –
kémlelheted a jövőt, úgyis aknamezőre
lépsz.

A nyugtalan szív, mielőtt kivénhedt
volna, megállt,
ott, hol a hűség is, nemcsak az érdek
determinált.

Csak színlelés a pőreséged, kőre
vetkőzve bár. Áfonya ízű csók (az emlék dőre,
még hazajár).

Már csak a kétség, hogy véred megsejtse:
nincs több időd!
(Bizakodhat a vértanú, ha verse
túléli őt?)

Háboroghat, hogy túl kevés a zsákmány,
a féktelen.
Születhet-e az isteni kegy árán
új értelem?

Fakult színű zászlókkal takarózik
a bűntudat.
Az eszméletlenség, mint az eszme, hódít –
s már nem ugat.
1939-2015
Lászlóffy Csaba
(De)generációk balladája
Akár az este jöttét jósoló szélirány-megfordulásra
váró, síma vízbe lógó, túlsóparti barna-zöld hegyek,
oly kőkemény sugallat forgat lassan combod árkai felé,
nekem ígérve mindama csodát, mit benned megszerethetek.

Miképp az éjszaka sötétbe szúró villám-pislanása
okozza percnyi szűkülését felhevülni kész szemednek,
aképpen rezzen áram át a bőröm minden védőrétegén,
a húsomat igézve, hogy tebenned mindent megszeressek.

Amint az első éles napsugár a felhők alján feldereng,
veresbe hajló tűzbe vesd a szívedet maró fagyot,
karomba bújj és hátamon szorosra kulcsolt két kezeddel
ölelj amíg a jég közül a Nap hevét előcsalod.
Király Gábor
A villámcsapás
Anyám félénk volt, bátortalan,
mint üvegházi virágot óvni kellett,
mellette állni, támaszra várt,
biztonságérzetét az adta meg,
ha kimondatta, meghallgatta
családja gondjait, baját;
végsőkig pontos volt minden tette,
csöndesebb délután, ha tehette
hímezett, csipkét varrt, művészetét
kíváncsi szemek kísérték;
pár semmi szálból született az érték
átlényegült az öltések sorába
gyöngédségétől  a pillanat;
ahogy a munka egy részét befejezte
elmerengett,  percekig maradt
mozdulatlan, elégedetten;
e csöndes délutánokat szerettem.
meséi, mint nyárfabolyhok- pelyhek
hulltak az eszmélő gyermekfantáziára,
meselényei bátrak, igazak lehettek:
akkor még nyugodtabb volt a világ,
erkölcs, tisztelet, a mára divatjamúlt
jellemépítők fészkeltek be a szobába
láthatatlan, igazgatni botló léptemet.
Anyám félénk volt, bátortalan,
erősebb mégis minden veszélynél,
a bajok súlyát szótlan viselte,
s ha nem futott többre a reménynél
vigyázott rá, legalább az maradjon;
sokszor túl hamar jött az alkony
lámpafénynél folytatta tovább,
dolgozott néha éjszakákon át,
ha időre kellett a dolgot rendbe tenni;
nem tudhattam akkor ehhez mennyi,
mennyi önfeláldozás, lemondás kellett,
éltük gondtalan az otthon melegét;
szeretnék az időbe most visszamenni,
megsimogatni szótlan a kezét.

Szombathely, 2015. május 9.

Koosán Ildikó
Megkésve
A Téren pár éve fák voltak,
S játszadoztak a gyerekek,
A villamos körbejárta tisztelettel,
A padon néhány szép korú pihenhetett!

A Tér betonsivatagja
Ma barátságtalan, embertelen
A legnagyobb Ház hiába áll ott,
Mint lágert öleli körül a vizesárok!

A Tér előtt naponta megállok
Néhány szobrot kilakoltatott,
Ma nem grund és nem találkahely ez
Arcán rossz plasztikai sebész dolgozott;
    - Mosolytalan, merev, halott!
Bodó Csiba Gizella
A Tér
........
Albert-Lőrincz Márton:
a Szárnyasbika halálára
Bárdos László: A zárójel bezárul
Bittner János: Önirónia
Debreczeny György:
megint el tetszettem késni
Dobrosi Andrea: Énmarionett
Dsida Jenő: Sorsokat írok
Fetykó Judit:
Berti, meg azok a dolgok…
G. Ferenczy Hanna: A táj felett
Horváth-Hoitsy Edit:
A varázsló kertjében
Juhász Ferenc: Juhász Gyulához
Kajuk Gyula: A piktor halála
Karaffa Gyula: Ahogy lépdelsz
Kaskötő István: Gond
Ketykó István:
Hagyd nálam végleg a dalt
Köves József: Jelentés a jelentésről
Lelkes Miklós: Bodzabokrok
Nyakó Attila: Sakk-matt
Ódor György: Próbáljuk meg
Péter Erika: Gyermekkori álmok
Pintér László: Gyerekkori szerelmeim
Rada Gyula: A …szentmártoni úton
Szepes Erika: Serpenyő
Tiszai P. Imre: Te vagy én?
Vadász János: Egy szabad bölcsésznek
Végh Sándor: Álom


Uhrman Iván:
Mosoly a kórházban
Szonettkoszorú
Lászlóffy Csaba
A szépség illúziója
esszé
5. oldal
klasszikusaink
Ady Endre
versek
MOZART
Symphony No: 39
Andante contabile
Mannheim Mozart Orchestra